Az angol romantika

A romantikát előkészítő művészeti törekvések Angliában indultak el a legkorábban. Ilyen volt az írói eredetiség hangsúlyozása. “Minél kevésbé másoljuk a híres régieket, annál hasonlóbbak leszünk hozzájuk” – írta például  Edward Young, az angol előromantika költője 1759-ben.

A klasszicista formaeszményt a 18. század végére Angliában is felváltotta a művészet történeti felfogását előtérbe állító irodalmi ízlésirány. Az új szemléletmód szempontjából

624px-franc3a7ois_pascal_simon_gc3a9rard_001

Francois Gérard: Osszián a Lora partján hárfája hangjával megidézi a kísérteteket (1801)

fontos volt az ossziáni költemények hatása, amelyek még a kontinensen is Osszián-kultuszt képeztek. A skót Macpherson irodalmi hamisítványai – melyeket a 3. századi legendás kelta dalnok, Osszián gael nyelvű műveinek angol fordításaként bocsájtott közre osszianszerzőjük – a mitikussá formált nemzeti történelem ábrázolásával újfajta érdeklődést keltettek a múlt iránt. Az ossziáni költemények melankolikus világának rajongói már nem az antikvitásban találták meg azt az eszményi korszakot, amelyben saját vágyaik tükörképére ismertek, hanem a homályos és titokzatos “történelem előtti” időkben. Ez készítette elő a romantika középkor-értelmezését is, amelynek legfőbb jellemzője az eszményítés és a mitizálás volt. Érthető, hogy ösztönzőleg hatott a romantikus szemléletmód kialakulására a gótikus regénynek nevezett műfaj, amely kísértethistóriákból és más rémtörténetekből épült. Az elnevezés onnan eredt, hogy a szerzők helyszínül gyakran választották a középkori várkastélyok ódon és sejtelmes környezetét. Kezdetleges formában ezek már tartalmazták a létezés természetfölötti, irracionális oldalának ábrázolását, amelyet aztán a romantika céljául tett.

Az angol romantika előkészítésében rendkívül fontos szerepet játszott William Blake112px-william_blake_by_thomas_phillips költészete. Az ő felfogására jellemző látnokköltő-szerep nagy hatást gyakorolt az angol romantikus lírára: értelmezésében a költészet lényegében megismerő tevékenység, amelynek során a látnok a lét 188px-newton-williamblakeegyetemes összefüggéseinek megértésére tesz kísérletet. A megismerés nála nem fogalmi-logikai, hanem irracionális természetű: a világ rejtett lényege csak a látomásban nyilatkoztatja ki önmagát.