Novalis

Eredeti neve Friedrich Leopold von Hardenberg (1772-1801), írói álneve latin szó, jelentése ‘ugar’. Jénában folytatott filozófiai, majd Lipcsében jogi tanulmányokat; 1793-ban 150px-novaliseljegyezte az akkor tizenhárom éves Sophie von Kühnt. A lány 1797-ben elhunyt tüdővészben, s e veszteség alaposan befolyásolta a költő gondolat- és élményvilágát. Maga is vágyódott a halálra, így szeretett volna újra egyesülni elhunyt kedvesével. Bánatát ellensúlyozva geológiai tanulmányokat folytatott Freiberg, a Bányászati Akadémián, majd bányamérnök lett, később pedig a bányavidék főnöke Türingiában. 29 évesen halt meg tüdővészben.

Életművét mindössze hat év alatt alkotta meg, a jobbára kéziratban fennmaradt alkotások közt szépirodalmi művek mellett filozófiai és teológiai írások is találhatók, amelyek jelentős hatást gyakoroltak a kor német filozófusaira is. Válogatott versei itt elérhetők.

Ismerendő művei:

Novalis Heinrich von Ofterdingen című regényének legfontosabb szimbóluma az első fejezetben megjelenő kék virág, amelyet az életmű és a romantika jelképeként tart számon az irodalmi hagyomány.  A gyermek- és ifjúkor, illetve az ébrenlét és álom határán színre lépő főszereplő megpillantja a kék virágot; célja az lesz, hogy vándorlásai során megtalálja azt az eszményt, amelyet az jelképez. Útja az emberek világából az érintetlen természetbe, a valószerűtől a fantasztikusba, a sötétből a fénybe vezet.novalis_ofterdingen_1802_0007_800px.jpg

A kék virág létszimbólum: a földi létezésben meg nem tapasztalható, magasabb rendű létforma jelképe; kapcsolódik hozzá a szépség, a költészet, a szerelem, a befogadás, a boldogság. A természet különböző szintjeit köti össze: a földből sarjadva tör a nap felé; ugyanakkor átmenetisége időben is megragadható, hiszen a nőiség és a szerelem jelképeként az életet továbbadó, az élet mulandóságán felülemelkedni képes erőként is értelmezhető. Világoskék színe az ég végtelenségét, a lélek emelkedettségét idézheti, kapcsolatba hozható a fénnyel (lichtblau), így a megvilágosodással is. Novalis költői univerzuma nem a valószerű világ ábrázolására törekszik, hanem olyan képzeletbeli (fiktív) világot teremt, amellyel magát a létezést kívánja egy magasabb rendű létszféra megalkotásával megújítani, átformálni, “romantizálni”.

Himnuszok az éjszakához című alkotása ritmikus prózáját időmértékes betétek szakítják meg a nyomtatott kiadásban; a kézirat eredetileg verssorokba tördelte az egész művet. Így a modern prózavers egyik első megnyilvánulásaként tekinthetünk a szövegre. Példát ad a romantikus költői törekvések egyikére, a líra és az epika között feszülő határ áttörésére. A prózavers, jóllehet tipográfiailag lapszéltől lapszélig tördelt, de beszédmódja erősen lirizált: koncentrált nyelv, fokozott hang- és gondolatalakzat-használat, költői képszerűség jellemzi.