Kölcsey. Zrínyi-versek, Nemzeti hagyományok

/ halaszi

Csütörtökre:

Továbbra is légy felkészült a kelet- és közép-európai romantikából, a reformkorból. Kölcseytől Zrínyi dala és második éneke (szöveg, tk., óraiak); a szöveggyűjteményből a Nemzeti hagyományok  ismerete az órán elhangzottakkal és a tk. 182. oldalán lévőkkel.

A Zrínyi-verseknél keress szövegkapcsolatokat az alábbiakkal.

7.
Az nagy mindenható az földre tekinte,
Egy szembe fordulásbol világot megnézé,
De leginkább magyarokat eszben vette,
Nem járnak az úton, kit Fia rendelte.

8.
Látá az magyarnak állhatatlanságát,
Megvetvén az Istent, hogy imádna bálvánt;
Csak az, eresztené szájára az zablát,
Csak az, engedné meg, tölthetné meg torkát;

9.
Hogy ű szent nevének nincsen tiszteleti,
Ártatlan Fia vérének böcsületi,
Jószágos cselekedetnek nincs keleti,
Sem öreg embernek nincsen tiszteleti;

10.
De sok feslett erkölcs és nehéz káromlás,
Irigység, gyülölség és hamis tanácslás,
Fertelmes fajtalanság és rágalmazás,
Lopás, ember-ölés és örök tobzódás.

 

 Mert régi erkölcs s spártai férfikar
Küzdött s vezérlett fergetegid között;
Birkózva győztél, s Herculesként
Ércbuzogány rezegett kezedben.Most lassu

méreg, lassu halál emészt.
Nézd: a kevély tölgy, mellyet az éjszaki
Szélvész le nem dönt, benne termő
Férgek erős gyökerit megőrlik,

S egy gyenge széltől földre teríttetik!
Így minden ország támasza, talpköve
A tiszta erkölcs, melly ha megvész:
Róma ledűl, s rabigába görbed.

Mi a magyar most? – Rút sybaríta váz.
Letépte fényes nemzeti bélyegét,
S hazája feldúlt védfalából
Rak palotát heverőhelyének;

Eldődeinknek bajnoki köntösét
S nyelvét megúnván, rút idegent cserélt,
A nemzet őrlelkét tapodja,
Gyermeki báb puha szíve tárgya. –

 

Kérlek, olvasd el a szgy.-ben szereplő részleteket a Parainesisből.

Jelen reformkorunkról. A hivatkozott filozófus. Összevethetők. Összevetendők.

Schöfft, Széchenyi István
Barabás, Wesselényi Miklós