Ballada (fr. Ballade)

Népköltészeti és műköltészeti (kis)epikai műfaj, mely lírai és drámai elemeket is tartalmaz.

Két frappáns, bár kikezdhető megközelítés: (i) őstojás, amelyből a három műnem kifejlődött (Goethe); (ii) tragédia dalban elbeszélve (Greguss Ágost).

Általában tragikus témát dolgoz fel, de akadnak komikus, vígballadák is.

Epikai jellege történetelbeszéléséből fakad, ugyanakkor cselekménye a szereplők párbeszédeiből vagy (lírai) monológjaiból bontakozik ki.

Az elbeszélés sűrített (vö. dichten), a cselekményt a lényeg kiemelésével, a fordulatokra összpontosítva mondja el, amitől az szaggatott, homályos, drámai lesz. A külső történések többnyire jelzésszerűek, előtérbe kerülnek a szereplőkben zajló lelki folyamatok: innen a hangsúlyos lírai vonás.

Többé-kevésbé folyamatos történetmondásra épülő, elégikus vagy humoros változata a románc, amely önálló műfajnak is tekinthető.

 

(Eredete)

Valószínűleg nem ősköltészeti, hanem késő középkori eredetű, s a népköltészetben jött létre, a kutatások szerint francia nyelvterületen, és onnan terjedt el egész Európában

A műballada a 18. század végén jött létre, és a romantika népköltészetkultuszának megfelelően átvette a népballada műfaji jellegzetességeit.

 

(Arany költészetében)

Érdeklődését a műfaj iránt Thomas Percy püspök 1765-ben kiadott gyűjteménye (Reliques of Ancient English Poetry) ébresztette fel (+ Macpherson Osszián-énekei), illetve a nemzeti költészet megteremtésének igénye hatotta át. Költői alkata, rejtőzködő hajlama számára is alkalmas volt áttételes kifejezésmódja miatt. Érthető tehát, hogy elsősorban lírikusként tekintett ezen elbeszélői műfajra.

 

(Az Arany-balladák lehetséges osztályozásai)

Kronologikus: 1. Nagykőrösi balladák; 2. Az Őszikék balladái

 

Külsődleges tematikai: 1. Nemzeti balladák (a nemzeti alávetettségről áttételesen szólók, a közösség reménytelen helyzetét személyes átélésben tematizálók; 2. Lélektani balladák (a személyes lét, az élet céltalanságának élményét megfogalmazók)

 

Irodalomközpontúbb tematikai: 1. népi jellegű; 2. drámai; 3. a históriásének-hagyományhoz kapcsolódó; 4. románcos; 5. kísértetballada; 6. anekdotikus ballada

 

A szövegben megjelenő világkép alapján:

1. Az ősi, archaikus világképet újraalkotó balladák; bennük a lét a gondviselés által elrendezettnek tűnik fel; szilárd normarendszerük van.

 

2. A világ értelmes elrendezettsége felbomlik a következő, átmeneti típusban: az ősi, harmonikus viszonyok helyébe a hatalmi erőszak, a zsarnokság, a bűn lép. A harmónia visszaállításáért folyó küzdelem sikeres, az (erkölcsi) rend helyreállítható.

 

3. Balladák, amelyek világában a káosz erői szabadulnak el, bármiféle gondviselésbe vetett hit, célelvűség, értelem szertefoszlik. Az (erkölcsi) világrend teljes elbizonytalanodása.

Arany balladáihoz