11. D Az Arany-balladákhoz

Ballada (fr. Ballade)

Népköltészeti és műköltészeti (kis)epikai műfaj, mely lírai és drámai elemeket is tartalmaz.

Két frappáns, bár kikezdhető megközelítés: (i) őstojás, amelyből a három műnem kifejlődött (Goethe); (ii) tragédia dalban elbeszélve (Greguss Ágost).

Általában tragikus témát dolgoz fel, de akadnak komikus, vígballadák is.

Epikai jellege történetelbeszéléséből fakad, ugyanakkor cselekménye a szereplők párbeszédeiből vagy (lírai) monológjaiból bontakozik ki.

Az elbeszélés sűrített (vö. dichten), a cselekményt a lényeg kiemelésével, a fordulatokra összpontosítva mondja el, amitől az szaggatott, homályos, drámai lesz. A külső történések többnyire jelzésszerűek, előtérbe kerülnek a szereplőkben zajló lelki folyamatok: innen a hangsúlyos lírai vonás.

Többé-kevésbé folyamatos történetmondásra épülő, elégikus vagy humoros változata a románc, amely önálló műfajnak is tekinthető.

 

(Eredete)

Valószínűleg nem ősköltészeti, hanem késő középkori eredetű, s a népköltészetben jött létre, a kutatások szerint francia nyelvterületen, és onnan terjedt el egész Európában

A műballada a 18. század végén jött létre, és a romantika népköltészetkultuszának megfelelően átvette a népballada műfaji jellegzetességeit.

 

(Arany költészetében)

Érdeklődését a műfaj iránt Thomas Percy püspök 1765-ben kiadott gyűjteménye (Reliques of Ancient English Poetry) ébresztette fel (+ Macpherson Osszián-énekei), illetve a nemzeti költészet megteremtésének igénye hatotta át. Költői alkata, rejtőzködő hajlama számára is alkalmas volt áttételes kifejezésmódja miatt. Érthető tehát, hogy elsősorban lírikusként tekintett ezen elbeszélői műfajra.

 

(Az Arany-balladák lehetséges osztályozásai)

Kronologikus: 1. Nagykőrösi balladák; 2. Az Őszikék balladái

 

Külsődleges tematikai: 1. Nemzeti balladák (a nemzeti alávetettségről áttételesen szólók, a közösség reménytelen helyzetét személyes átélésben tematizálók; 2. Lélektani balladák (a személyes lét, az élet céltalanságának élményét megfogalmazók)

 

Irodalomközpontúbb tematikai: 1. népi jellegű; 2. drámai; 3. a históriásének-hagyományhoz kapcsolódó; 4. románcos; 5. kísértetballada; 6. anekdotikus ballada

 

A szövegben megjelenő világkép alapján:

  1. Az ősi, archaikus világképet újraalkotó balladák; bennük a lét a gondviselés által elrendezettnek tűnik fel; szilárd normarendszerük van.

 

  1. A világ értelmes elrendezettsége felbomlik a következő, átmeneti típusban: az ősi, harmonikus viszonyok helyébe a hatalmi erőszak, a zsarnokság, a bűn lép. A harmónia visszaállításáért folyó küzdelem sikeres, az (erkölcsi) rend helyreállítható.

 

  1. Balladák, amelyek világában a káosz erői szabadulnak el, bármiféle gondviselésbe vetett hit, célelvűség, értelem szertefoszlik. Az (erkölcsi) világrend teljes elbizonytalanodása.

Arany balladáihoz

9.C Mondattan II. (szószerkezetek)

Ami elméletként tudandó:

  • tk. 94-97. old. (mondatfogalom,- tipológiák, -jelentés)
  • tk. 103-104. old. (szószerkezetek)

Ami gyakorlatban megoldandó:

  • tk. 105. old./2. b), 3., 4., 6.
  • a 9.-es irodalomkönyv 139. oldala első mondatának és a 9.-es matekkönyv abszolútérték-definíciójának (kb. 96. old.) szintagmáit kigyűjteni, kategóriánként (alá- vagy mellérendelők-e)
  • az előző pont szövegére ugyanazt

9. C Mondattan I.

Készíts áttekintő vázlatot a tanköny 94-97. oldalán található mondattipológiákból és a mondatok jelentéséről a füzetedbe, minden vázlatpotot példamondattal kiegészítve.

Feladatok: tk. 93. old./3.; 98./1. teljes egészében; 99./3.

Az Agatha Christie-részlet eredetiben:

I don’t think I shall ever forget my first sight of Hercule Poirot. Of course, I got used to him later on, but to begin with it was a shock, and I think everyone else must have felt the same!
I don’t know what I’d imagined—something rather like Sherlock Holmes—long and lean with a keen, clever face. Of course, I knew he was a foreigner, but I hadn’t expected him to be quite as foreign as he was, if you know what I mean.
When you saw him you just wanted to laugh! He was like something on the stage or at the pictures. To begin with, he wasn’t above five‐foot five, I should think—an odd, plump little man, quite old, with an enormous moustache, and a head like an egg. He looked like a hairdresser in a comic play!
And this was the man who was going to find out who killed Mrs. Leidner!
I suppose something of my disgust must have shown in my face, for almost straightaway he said to me with a queer kind of twinkle: ‘You disapprove of me, ma soeur? Remember, the pudding proves itself only when you eat it.’

Vesd össze a HÁZI feladatként megállapított szövegtagolásodat a magyar fordításéval:

        Nem hiszem, hogy valaha is elfelejteném azt a percet, amikor megláttam HerculePoirot-t. Persze később aztán megszoktam, de az első pillanatban nagyon meghökkentett, és azt hiszem, mindenki ugyanezt érezhette!
        Én nem is tudom, mit képzeltem – valami Sherlock Holmes-szerűt: magas, karcsú termetet, markáns, intelligens arcot. Azt persze tudtam, hogy Poirot külföldi, de azt azért nem vártam, hogy annyira idegenszerű legyen, ha tudják, hogy mire gondolok.
        Az embernek egyszerűen nevetni lett volna kedve, amikor meglátta! Ilyet csak színpadon vagy moziban lát az ember. Először is szerintem aligha lehetett magasabb százhatvanötnél – fura kis köpcös emberke, elég öreg, no, és az a tojásfej meg az a hatalmas bajusz! Olyan volt, mint egy fodrász valami bohózatban!
         És ennek az embernek kell kiderítenie, hogy ki ölte meg Mrs. Leidnert! Azt hiszem, fanyalgásomból meglátszott valami az arcomon, mert Mr. Poirot fura hunyorítással szinte azonnal megszólított: – Maga nincs tőlem elragadtatva, ugye, masoeurNe felejtse el: a puding csak akkor igazolja magát, amikor megeszik.
Az iróniajelhez: lazábban, feszesebben.