Az ős Kaján – Ésaiás könyvének margójára

Kérlek, hogy most már legyen meg a teljes tankönyv-Ady (164–198. o.), és készítsd el Az eltévedt lovashoz tartozó A–D) feladatokat, a lovas alakjától a beszédhelyzettel bezárólag: Ady IV.

A verstípusoknál (Verstípusok_Ady) példaként hozott versek ismeretét elvárom, itt mindet megtalálod. De inkább saját kötetből olvasd őket.

A korai pályaszakasz titanizmusához Beethoven zongoraszonátáiból kettőt választottam, az Appassionatát (szenvedélyes) és a Sonata Pathétique-et (patetikus szonáta). Közvetlenül A fekete zongorához  az előbbi harmadik tételét ajánlom. Mindkettőt a sokszor emlegetett Glenn Gould előadásában, akiről egy kíváló művészregény is született Thomas Bernhardtól. A másodikhoz egy Csáth Géza-novellát ajánlok.

Appassionata

1. Allegro assai

2. Andante con moto attacca

3. Allegro ma non troppo. Presto

Sonata Pathétique

1. Grave. Allegro di molto e con brio

2. Adagio cantabile

3. Rondo. Allegro

Legyenek: 161. a – e)

A tegnap kiosztott tematikus áttekintés: Verstípusok_Ady

Ma kaptad: Ady_III. Holnapra ebből, kérlek, végezd el Az ős Kajánra vonatkozókat és tanulmányozd át a három pályaszakaszt tárgyalókat.

Kicsit elszomorít, hogy nem hallgattok Adyt. Persze ti tudjátok.

Ma a következőkről esett szó, a második (negyedik) kötetéből, a Vér és aranyból (1907).

Párisban járt az Ősz

Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.

Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.

Elért az Ősz és súgott valamit,
Szent Mihály útja beleremegett,
Züm, züm: röpködtek végig az uton
Tréfás falevelek.

Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé
S Párisból az Ősz kacagva szaladt.
Itt járt s hogy itt járt, én tudom csupán
Nyögő lombok alatt.

A Halál rokona

Én a Halál rokona vagyok,
Szeretem a tűnő szerelmet,
Szeretem megcsókolni azt,
Aki elmegy.

Szeretem a beteg rózsákat,
Hervadva ha vágynak, a nőket,
A sugaras, a bánatos
Ősz-időket.

Szeretem a szomorú órák
Kisértetes, intő hivását,
A nagy Halál, a szent Halál
Játszi mását.

Szeretem az elutazókat,
Sírókat és fölébredőket
S dér-esős, hideg hajnalon
A mezőket.

Szeretem a fáradt lemondást,
Könnyetlen sírást és a békét,
Bölcsek, poéták, betegek
Menedékét.

Szeretem azt, aki csalódott,
Aki rokkant, aki megállott,
Aki nem hisz, aki borus:
A világot.

Én a Halál rokona vagyok,
Szeretem a tűnő szerelmet,
Szeretem megcsókolni azt,
Aki elmegy.

A magyar Messiások

Sósabbak itt a könnyek
S a fájdalmak is mások.
Ezerszer Messiások
A magyar Messiások.

Ezerszer is meghalnak
S üdve nincs a keresztnek,
Mert semmit se tehettek,
Óh, semmit se tehettek.

Páris, az én Bakonyom

Megállok lihegve: Páris, Páris,
Ember-sűrűs, gigászi vadon.
Pandur-hada a szájas Dunának
Vághat utánam:
Vár a Szajna s elrejt a Bakony.

Nagy az én bűnöm: a lelkem.
Bűnöm, hogy messzelátok és merek.
Hitszegő vagyok Álmos fajából
S máglyára vinne
Egy Irán-szagú, szittya sereg.

Jöhetnek: Páris szivén fekszem,
Rejtve, kábultan és szabadon.
Hunnia új szegénylegényét
Őrzi nevetve
S beszórja virággal a Bakony.

Itt halok meg, nem a Dunánál.
Szemem nem zárják le csúf kezek.
Hív majd a Szajna s egy csöndes éjen
Valami nagy-nagy,
Bús semmiségbe beleveszek.

Vihar sikonghat, haraszt zörrenhet,
Tisza kiönthet a magyar síkon:
Engem borít erdők erdője
S halottan is rejt
Hű Bakony-erdőm, nagy Párisom.

(“az első istenes vers”:)

Sötét vizek partján

 

Az Illés szekerén

[a harmadik (ötödik) kötet vezérverse; ebben a kötetben már ciklusa lesz az istenes verseknek]

Az Úr Illésként elviszi mind,
Kiket nagyon sujt és szeret:
Tüzes, gyors sziveket ad nekik,
Ezek a tüzes szekerek.

Az Illés-nép Ég felé rohan
S ha megáll ott, hol a tél örök,
A Himaláják jégcsucsain
Porzik szekerük és zörög.

Ég s Föld között, bús-hazátlanul
Hajtja őket a Sors szele.
Gonosz, hűvös szépségek felé
Száguld az Illés szekere.

Szivük izzik, agyuk jégcsapos,
A Föld reájuk fölkacag
S jég-útjukat szánva szórja be
Hideg gyémántporral a Nap.

UPDATE: kérem, legyen a segítségünkre 5 fő, aki egy-egy versszakát felírja a táblára óra előtt A fekete zongorának és A Lédával a bálbannak. A kilencesben leszünk, a bal oldali táblára kérem egymás mellé a Zongora két versszakát; a jobb oldalira A bálbannak az első két versszakát egymás mellé, alájuk középre a harmadikat. Ha lehet, szellős sorközzel mindegyiket, hogy könnyebben boncolhassunk. Köszönöm a segítséget!

Kérlek,

• a tankönyvből ezzel haladj: 170–172. o. (A magyar Messiások; Az Úr Illésként…; Szeretném, ha… ; Gulácsy-festmény), 178–180. o. (Léda-versek);
• a lapról (Ady II) pedig A fekete zongora és a Lédával a bálban legyen, a hozzá kapcsolódókkal.

Ezek legyenek a sárgából adottak mellet. Jó munkát!

Kérlek, a tankönyvből haladj a a 181-182. oldallal (Harc a Nagyúrral).

Az Új versek-kivonatból kihagytam a kihagyhatatlan párversét A magyar Ugaron-ból A dalóló Páris-beli A Szajna-parton-nak:

A Tisza-parton

Jöttem a Gangesz partjairól,
Hol álmodoztam déli verőn,
A szívem egy nagy harangvirág
S finom remegések: az erőm.

Gémes kút, malom alja, fokos,
Sivatag, lárma, durva kezek,
Vad csókok, bambák, álom-bakók.
A Tisza-parton mit keresek?

Hasonlítsd ezt össze a párversével, kérlek. És hallgasd a többit, a lejátszóban megtalálod.

Az elsőként kiadott Ady-lapon (Ady I) oldd meg az utolsó oldal feladatait Az Új vizeken járok hagyomány-vonatkozásaira és alakzatszerkezetére; illetve a pénteken kiosztott második (Ady II) lapról a Szimbólum és/vagy allegória szakaszt.

Nándi képei partiumi látogatásukról:

A sámán- és táltoshagyományhoz lassú és sebes magyarosok Zerkula János és felesége, Fikó Regina gyimesközéploki zenészek előadásában:

Ady érdekes testi adottsággal jött a világra, mindkét kezén hat ujja volt. A hatujjúságot egyébként polidaktiliának hívják, két – egy súlyosabb és egy enyhébb – változata van. Adynak nem volt “teljes” a hatodik ujja, csupán egy csökevényes bőrnövedék volt, amelyet a születése után a bába – az ujj tövénél cérnahurokkal elkötve, elsorvasztva – eltávolított. A sokujjúság egyébként örökölhető, tudósok több olyan családdal foglalkoztak, amelyeknek az összes tagja polidaktiliás.

Ady ezt az adottságot később a kiválasztottság jeleként értékelte, az ősmagyar hit szerint ugyanis a táltosok születnek hat ujjal.

(innen)

És, ha már volt Tisza, Szajna és Gangesz is, a Nílus deltává foszló szalagjával zárom.

Kemény István

Nílus

Ha te is voltál már Nílus, egy

hullafáradt folyó Egyiptomban,

ébredtél már egy hatezer

kilométer hosszú csúszdán

takaró nélkül párologva

egy majdnem eltelt délelőtt

két sistergő part között,

mit csináltál, hol jártál az éjjel,

kivel, mekkora esőkben, miféle

pöttyös, csíkos, pikkelyes

állatok ittak és csorgatták

beléd a vérüket, hogy

kerültél haza, és

hányadszor csinálod ezt –

akkor tudod, hogy bizony

Nílus vagy Egyiptomban, és te

vagy a Nílus Egyiptomban, tehát

nem lesz már több mellékfolyód,

esőről ne is álmodj,

szárít a nap és sajnálkozik,

szárít a szél és sajnálkozik,

szárít a datolya és sajnálkozik,

csak a sivatag lepődik meg

rajtad, mint minden reggel,

Nílus, Nílus, hát te még élsz?

de aztán ő is napirendre tér

fölötted, és felforrósodik,

szóval ha látod, hogy semmi kétség,

Nílus vagy már megint,

víz, ahol nincs helye víznek,

így alakult folyó, ez van folyó,

jó ez így folyó, úgyse lesz jobb folyó,

akkor most képzeld el azt, hogy

utoljára vagy Nílus Egyiptomban,

csak most az egyszer gondold át, Nílus,

hogy mi vagy,

mi minden,

pusztába kivonult remetefolyó,

erős, szívós, aszkétikus folyó,

megbízható, türelmes folyó,

jó szülő,

derék és dolgos nőket, férfiakat

neveltél fel és táplálsz most is, akik

szeretnek, tisztelnek, becsülnek,

nyugodj meg, Nílus,

megtetted a dolgodat,

és örülj egy kicsit,

mert most már

Nílus is maradsz:

a sós vízig kitartó

el nem párolgó

mindig      újra     váratlan

meglepetés             egyszeri              véletlen

                                csoda