Bálint jóvoltából – a Kubla kán kapcsán – Dzsingisz kán lehetséges leszármazottairól itt olvashatsz. A téma egyébként megjelenik az igencsak ajánlott (!) Galaxis útikalauz stopposoknak című alapműben:

“Ahogy mondani szokás, Mr. L. Prosser is csak ember volt. Más szavakkal szén alapú, kétlábú életformához tartozott, mely a majomtól ered. Még pontosabban, negyvenéves volt, kövér és elhanyagolt. A helyi tanácsnál dolgozott. Érdekes tény, hogy Dzsingisz kán egyenes leszármazottja volt férfiágon, bár erről ő maga sem tudott. A közbülső generációk és a faji keveredés úgy összekuszálták a génjeit, hogy nem is maradtak kifejezetten mongolos vonásai. Csupán tömzsi testalkata, valamint a kis szőrmekalapok iránti vonzalma utalt csökevényesen a nagy hatalmú ősökre. (…)

Mr. Prosser hátraengedte a fejét, és becsukta a szemét. Igyekezett felsorakoztatni érveit annak bizonyítására, hogy most sem veszélyezteti saját egészségét. Korántsem volt biztos ebben – elméjét ricsaj töltötte be, lovak, füst, vérszag. Mindig ez történt vele, ha pocsékul érezte magát, vagy ha úgy vélte, hogy rászedték. Sose tudta megmagyarázni magának. Abban a sokadik dimenzióban, amelyről oly keveset tudunk, a hatalmas kán dühödten üvöltött, miközben Mr. Prosser vacogott némileg, és halkan nyüszített. Érezte, hogy könnycseppek szurkálják belülről a szemhéját. Bürokrata baromságok, mérges pasasok a sárban, érthetetlen idegenek, akik megmagyarázhatatlan megaláztatásokban részesítik, és egy egész ármádia ismeretlen lovas, aki mind rajta röhög a saját fejében – micsoda nap!”

És akkor az elsőként ígért Wordsworth-vers: Wordsworth, Sorok a tinterni apátság fölött

A lejátszóban Az arany virágcserép alatt hallgathatod a Táncoló tűzliliomokat és a Kubla kánt eredetiben, illetve a Sorokat is.

Nemsokára jelentkezem a Regével is.